A „Zanjani Nezhad” üvegházas farm, amelynek vezetője R. Zanjani Nezhad, az egyik legnagyobb és legsikeresebb a Saryagash körzetben. De nem minden alakult könnyen és azonnal.
Rustem Ismail oglu gyermekkora óta tudja, milyen nehéz üvegházi gazdálkodást folytatni.
A Saryagash kerület sok családjához hasonlóan az udvaron mindig is volt egy kis üvegház, amelyben a szülők virágot termesztettek, amíg Rustem emlékszik. Természetesen a gyerekek kiskoruktól kezdve részt vettek a gyomlálásban és az öntözésben is. Ezért, miután megérett és létrehozta saját családját, a fiatalember folytatta a családi vállalkozást.
„Először körülbelül tíz hektáros tanyát használtunk üvegházként” – mondja R. Zanjani nezhad. — Amint Gorbacsov engedélyt adott a vállalkozói tevékenységre, megépült. Diák voltam akkor, azért jöttem, hogy segítsek a családomnak az üvegházban dolgozni. Mi, mint sokan, virágot termesztettünk: először rózsát, és amikor a föld elfáradt, áttértünk a szegfűre és a krizantémra. Virágokat vittem Oroszországba, ömlesztve adtam át. Ezzel párhuzamosan mind az értékesítésben, mind a gyártásban szerzett tapasztalatot. Kísérleteztem, olvastam, figyeltem, hogyan csinálják mások. Később el kellett hagynunk a virágokat, mert Nyugatról kezdtek érkezni, és nem tudtunk versenyezni, mert új fajták, új technológiák, jól bevált logisztika volt.
Azokban az években éppen ellenkezőleg, minden zárva volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy áttérünk a paradicsom- és uborkatermesztésre. Jól mentek a dolgok, volt terjeszkedési vágy. Azokban az években a föld olcsó volt, vettem három hektárt, és lassan elkezdtem egy új vállalkozást elsajátítani. Ez volt a kétezredik év. Eleinte nagyon nehéz volt, ideiglenes menedéket kellett építeni, hogy a megvásárolt telek közelében lehessen. Hiszen akkor még tényleg nem voltak határok, így állandóan idegen marhák vándoroltak a földünkre. Általában össze kellett kötni a fényt, hozni az utat. Ezzel párhuzamosan természetesen tovább dolgoztunk az üvegházban, mert mindenre pénz kell.”
Rustem elkezdte alkalmazni minden tapasztalatát, amelyet egy otthoni üvegházban szerzett Novaya Zemlyán. És közben tovább tanult. Hiszen a nagy méretek sok erőfeszítést és új ismereteket igényelnek. Útközben mindent megtanultam: földet készíteni és hiteleket felvenni. Tehát több mint 20 év telt el a munka és az új készségek és tapasztalatok megszerzésében, néha keserűen.
„Kétszer építettem újjá az üvegházakat. Először tíz hektárra költöztettem ide azokat, amelyek a telken álltak, majd kedvezményes hitelt kaptam, kedvező áron építőanyagot vásároltam azoktól, akik beszüntették a vállalkozást, befejezték, bővítették a gazdaságukat – meséli az önkormányzat elnöke. üvegházas gazdaság. — Eleinte nagynak tűntek ezek az üvegházak, majd amikor a vásárlók elkezdtek nagy mennyiséget rendelni, hirtelen kicsinek bizonyultak. Jelentős szerepet játszott az is, hogy nyugati technológiáink vannak. Persze nem mindenki fogadta őket azonnal durranással.
Például amikor a külföldiek először mutatták be a csepegtető öntözést, azt gondoltuk, hogy az agyagos talajunkon nem működik. Ugyanakkor abban az időben hagyományosan minden palántabokor lyukas volt. Minden soron át kellett menni, és vizet kellett önteni a lyukba. Nehéz fizikai munka volt, ráadásul sok időbe telt. Általában úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az újítást, és megbizonyosodtunk arról, hogy mennyire hatékony. Most elegendő a tartályok felszerelése, a tömlők sorba helyezése és a víz átfolyása. Ezért minden üvegházat fokozatosan újjáépítettek számukra.
Aztán voltak olyan technológiák, amelyek javítják a fűtőkazánok működését, ami megkönnyíti a tüzelők munkáját. Vagyis elkezdtünk folyamatosan alkalmazni néhány technológiai újítást és lassan terjeszkedni. Ekkor jött a megértés, hogy ideje áttérni az ipari üvegházakra. Így 2013-ban elkezdtem építeni az első ipari üvegházam. Most már másfél hektárt sajátítottunk el.
Nyilvánvaló, hogy a következő szint eléréséhez többletfinanszírozásra van szükség, mert mindenhez pénz kell. Természetesen ezt igyekszünk megfontoltan megközelíteni.
Például speciális felszerelésre van szükség az üvegházban lévő mikroklíma létrehozásához. Vannak cégek, akik komplett készletet szállítanak, de az nagyon drága, ezért mi magunk szereljük össze ezt a rendszert, csak alkatrészeket vásárolva. Próba-hibával minimális költséggel érjük el a kívánt hatást. De természetesen nem nélkülözheti további pénzeszközöket.
Nemrég kaptam harmadik alkalommal kedvezményes hitelt. Ezúttal maguk hívtak fel, és öt évre hat százalékos áron ajánlották fel újjáépítésre és bővítésre. Szép volt, nagyon jó támogatás. Hiszen mindenféle dolgunk van. Néha, mondhatni, a szezonon kívül zöldségekkel. Nem tudjuk, mikor, hol és mennyit ugrik például a dollár. De van fóliánk, csepegtető öntözőrendszerünk, műtrágyánk – mindent pénzért veszünk. Előfordul, hogy nem lehet az elvárt áron értékesíteni a termékeket. Általában nem veszünk részt a megvalósításban. Gyártók vagyunk. Termékeinket ömlesztve, közvetlenül az üvegházakból szállítjuk, és oda küldjük, ahol azt jövedelmezőbbnek tartják: Kazahsztánba vagy Oroszországba.
Mivel ma már sokan foglalkoznak zöldségekkel, szezonális túltermelés történik, különböző okok miatt lezárják a határokat, vagy járvány van. Általában véve, ha a dolgok nem mennek jól, mi értelme a bűnöst keresni? Sokkal termékenyebb új fejlődési lehetőségeket keresni. Ezért a zöldségektől eltávolodva valaki epret vesz fel, valaki citromot, mi pedig tapasztalatokat szerezve úgy döntöttünk, hogy ismét visszatérünk a virágokhoz. Hiszen ahhoz, hogy mindig legyen lehetőség „kiúszni”, variálni kell: az üvegházak egy részét zöldség alatt hagyjuk, egy részét virággal foglaljuk el. Ültetett rózsák. Szerintem menni fog. Hollandiában most gondok vannak. Az orosz-ukrán konfliktus hátterében a gáz sokkal drágább lett, és veszteségessé vált számukra a virágtermesztés. Talán még nem lesz ott leszállás, de a körülményeink jók. Ezért idén úgy döntöttünk, hogy egy üvegházat áthelyezünk virágba.
Azt tervezzük, hogy évente egy üvegházat virágozunk át, talán ez lesz a jó kiút a helyzetből. Sőt, a logisztikával minden javult, új technológiák jelentek meg, az új holland fajták pedig gond nélkül megvásárolhatók. A kötetek nőnek. Hamarosan itt az ideje a gazdaság felosztásának, mert tapasztalatból tanultam: egy-két hektár elég egy családnak, különben nem jön vissza az üvegházakból. Tudom, van akinek három-öt hektárja van, de mi értelme van, ha már nem a hatásfok, nincs mód a dolgozók ellenőrzésére, megfelelő körülmények megteremtésére.
Ráadásul, ha egy nagy farm süllyed, akkor már nagyon nehéz megmenteni, mint a Titanic. Sokkal bonyolultabb, mint egy kicsi. Szóval variálunk. Főleg, hogy problémáink vannak a dolgozókkal. Szezonban nagy szükségünk van rájuk, holtszezonban pedig feleslegesek, ezért csak ideiglenes munkára veszünk fel. De miután elbocsátották őket otthonukba, nagyon nehéz lehet újra összeszedni őket, amikor eljön az ideje. Ezért mindent úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállalók mindig keresettek legyenek, vagyis állandó jelleggel dolgozzanak velünk. Ehhez különböző növényeket kell ültetni, figyelembe kell venni a vegetációjuk időzítését, a betakarítás idejét. Ekkor az üvegházban tartózkodó emberek mindig elfoglaltak lesznek, ami azt jelenti, hogy nem kell felvenni, majd elbocsátani.
Természetesen a sikeres fejlődéshez nagyon fontos az állami támogatás is „hosszú” pénz formájában. Igen, az állam próbál nekünk ilyen támogatást nyújtani, de véleményem szerint ez még nem elég. Voltak támogatásaink, de azokat néhány éve megszüntették. Cserébe hét évre kedvezményes hitelt ígértek kétéves szabadsággal, hogy legyen időnk talpra állni. 2018 volt. Akkoriban ilyen támogatást ígértek nekünk, a támogatásokat eltörölték, és nem adtak koncessziós hitelezést megállapodás szerinti feltételekkel. Sajnos minden döntés a csúcson születik. Nem is látunk olyan képviselőket, akiknek aggódniuk kellene értünk.
Úgy gondolom, hogy minden ilyen kérdésben mindenekelőtt a vidéki körzetnek kell a döntő hangnak lennie, aki mindannyiunkat nagyon jól ismer: aki keményen dolgozik, aki biztosan visszafizeti a hitelt, és ki az, aki nem. megbízott. A falu akimnek kell listát készítenie az állami támogatást igénylőkről. Sajnos most a vidéki körzet akim egyáltalán nem vesz részt ebben a folyamatban. Akik pedig szétosztják a forrásokat, olyan messze vannak tőlünk, hogy fogalmuk sincs, kinek osztják a közpénzt.
A másik probléma a folytonosság. Igen, az évek során rengeteg tapasztalatot sikerült felhalmoznunk az üvegházi gazdálkodásban, de a fiatalok nem akarják átvenni a stafétabotot. És mindez azért, mert az állam még nem kínált olyan valódi támogatást, amely képes lenne ígéretes fiatal férfiakat és lányokat hagyni a faluban.
Például van két fiam, akiknek mindent megtanítottam, de egyikük sem akarja folytatni a családi vállalkozást. De lehetséges volt, hogy kezesnek fogadtak, hogy az államtól induló tőkét adtak nekik házépítéshez és üzletfejlesztéshez. Hiszen ebből mindenki profitál, hiszen már rendelkezik agronómiai végzettséggel és tapasztalattal. Hatalmas hasznot hozhatnak termékeik piacra juttatásával, fellendítve a gazdaságot.
De sajnos ezt a kérdést még nem dolgozták ki az országban, és mint a legtöbben, úgy mennek a városokba, hogy jobb életet keressenek, anélkül, hogy itthon alkalmaznák tudásukat és képességeiket. És évek múlva vagy el kell adnom a vállalkozásomat, vagy ki kell adnom üvegházakat, mivel nincs kinek átadnom a vállalkozásomat.”
R. Zanjani nezhad azt is sajnálja, hogy a mezőgazdaságban nincs több tervezés. Hiszen ha a gazdálkodók előre tudnák, hogy az egyes mezőgazdasági szezonokban mely növényeket kell előnyben részesíteni, nem érnének csalódást a túltermelés.
„Néha ugyanazt a növényt ültetjük el, aztán a piacon túlzott mennyisége miatt alacsony áron kell eladnunk áruinkat” – mondja Rustem. – Ezért jó lenne, ha például a falu akim átvállalna egy ilyen tervezést. Segített szétosztani: kinek és mit termeszteni, hogy ne veszítsen. Általánosságban elmondható, hogy még mindig sok problémánk van… Szeretném remélni, hogy fokozatosan mindegyik megtalálja a megoldást.”
De nem számít, milyen nehézségek merülnek fel, a komplexumban végzett munka nem áll meg.
Ma az uborka palánták erősödnek a „Zanjani Nezhad” farm zárt talaján. 20 nap múlva kezdődik a betakarítás, amely egészen december végéig tart. Ezután a paradicsom veszi át a helyét, ami április elejére készül el. Ezzel párhuzamosan rózsák nőnek egy másik üvegházban. Rustem március 8-án nőknek kíván kedveskedni velük.
Egy forrás: https://yujanka.kz