Az orosz sarkkutatók görögdinnyét termesztenek az Antarktiszon a Holdra számítva
Az orosz sarkkutatók görögdinnyét és uborkát szándékoznak termeszteni a bolygó leghidegebb helyén – az Arctic Vostok állomáson, ahol már sikerült jó paradicsomot betakarítaniuk. A kísérletet egy holdi bázis létrehozásának előkészítéseként végzik, de van egy hétköznapibb jelentése is.
A mezőgazdaságra alkalmatlan természeti adottságok miatt az állomáson panoponikával termesztik a zöldségeket: az agrofizikusok úgynevezett fitotechnológiai komplexumokat hoztak létre, amelyekben a szilárd, folyékony és levegős közeg optimális arányát érik el. Talaj helyett vékonyrétegű analógját használják, amely szövetre hasonlít, és a tápoldat hasított kapillárisokon keresztül jut be a magba. Andrej Tepljakov sarkkutató, fő szakterületén a „keleten” üvegház-kutatással foglalkozó magnetológus szerint az Antarktiszon általában másfél-kétszer nagyobb a zöldségtermés, mint a modern üvegházi üzemekben. Oroszországban és külföldön.
„Nem tudom megmondani, hogy a gyümölcsök íze miben tér el az üvegházi gyümölcsöktől: ehhez ugyanazt a fajtát kell kipróbálni a „keleti” üvegházból és az üvegházból” – idézi a RIA Novosti.
Teplyakov elmondta, hogy az agrofizikusoknak sikerült görögdinnyét termeszteni az Antarktisz szimulált körülményei között, és februárban közvetlenül a „keleten” kezdenek foglalkozni velük, az első gyümölcsöket a „kibocsátás” után 68 napon belül lehet megszerezni. A szakértő megjegyezte, hogy a bogyók a szokásosnál jóval kisebbek lesznek - csak körülbelül 20 centiméter átmérőjűek, és az ízének meg kell egyeznie az Astrakhanéval. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az antarktiszi görögdinnye egyfajta marketingfogás, amely elősegíti a panoponika népszerűsítését.
„Ha sikerül görögdinnyét termeszteni az Antarktiszon, akkor azt mindenhol meg lehet csinálni” – magyarázta Tepljakov.
Megjegyezte, hogy az ilyen erőfeszítések olyan technológia kifejlesztésére irányulnak, amely segíti a növényi termékek táplálását az ország nehezen megközelíthető régióiban. Például Szibériában a zöldségek és a gyümölcsök rendkívül drágák, és az üvegházak telepítése nem oldja meg ezt a problémát. Ugyanakkor a panoponics lehetővé teszi a termékek zárt helyiségekben történő fogadását, ahol a fűtési költségek jelentősen alacsonyabbak és a termelékenység magasabb. A legnagyobb kiadási tétel ebben az esetben az elektromos áram, hiszen a növények napi 12-16 órában nyelnek el fényt.
Ahogy Tepljakov elmagyarázta, a „keleti” üvegházakat éjszaka megvilágítják – miközben a sarkkutatók alszanak, a növények nőnek. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a munka legfontosabb része a beporzás, amelyet kézzel kell elvégezni. A szakember megjegyezte, ezt ecsettel vagy egyszerűen a hím- és nővirágok összekapcsolásával lehet megtenni. Ugyanakkor fontos, hogy ne hagyja ki az időt, mivel a beporzás „ablakja” csak egy-két napig tart.
Egy forrás: https://life.ru