A globális élelmiszer-rendszer fenntarthatatlan. Míg évente körülbelül 8 billió dollárt ér, negatív hatását nagyjából 12 billió dollárra becsülik. És nem ez az egyetlen ellentmondás a rendszerben. Világszerte az élelmiszerrendszereket érinti az éghajlatváltozás (a bomlasztó időjárás és az emelkedő hőmérséklet miatt), és jelentősen hozzájárulnak ehhez (az üvegházhatású gázok kibocsátásával és a biológiai sokféleség pusztításával). Az általuk biztosított több millió munkahely gyakran rossz minőségű és rosszul fizetett. És ami a legjelentősebb, nem teljesítik végső céljukat, hogy megfizethető, egészséges ételeket szállítsanak mindenkinek, írja Simon Zadek az eijnsightnál
A globális élelmiszer-rendszer fenntarthatatlan. Míg évente körülbelül 8 billió dollárt ér, negatív hatását nagyjából 12 billió dollárra becsülik. És nem ez az egyetlen ellentmondás a rendszerben. Világszerte az élelmiszerrendszereket érinti az éghajlatváltozás (a bomlasztó időjárás és az emelkedő hőmérséklet miatt), és jelentősen hozzájárulnak ehhez (az üvegházhatású gázok kibocsátásával és a biológiai sokféleség pusztításával). Az általuk biztosított több millió munkahely gyakran rossz minőségű és rosszul fizetett. És ami a legjelentősebb, nem teljesítik végső céljukat, hogy megfizethető, egészséges ételeket szállítsanak mindenkinek – írja Simon Zadek az eijnsight.com oldalon.
Mivel a globális élelmiszerrendszer alapvetően életképtelen, a változás elkerülhetetlen. A világ népességének tápláló élelmiszert termelő, befogadó, fenntartható ágazat létrehozásához szükséges radikális reformok azonban pusztító rövid távú következményekkel járhatnak. Ha rossz megközelítést alkalmazunk, a tényleges termelési költségek beépítése az élelmiszer-rendszerekbe széles körű csődhöz vezethet, elpusztíthatja a vidéki munkanélküliséget, megemelheti az árakat és növelheti a szegénységet.
Mindazonáltal heves vita tárgyát képezi, hogy miként lehet a legjobban elérni a gyors, tisztességes és biztonságos átmenetet egy fenntartható globális élelmezési rendszerre, amely mindenki számára megfizethető, egészséges élelmiszert tud biztosítani. Ezt tükrözik a heves és nagyrészt eredménytelen megbeszélések az ENSZ Élelmiszerrendszerek Csúcstalálkozója előtt, amelyet ebben a hónapban tartanak az ENSZ Közgyűlésén.
Termelési szempontból a regeneratív gazdálkodás hívei hevesen ellenzik a talaj nélküli élelmiszertermelés új generációját, mint például a laboratóriumban termesztett „alternatív fehérje” és a vertikális gazdálkodást. De nehéz a regeneratív gazdálkodást gyorsan méretezni. A talajmentes rendszereknek a megoldás fő részét kell képezniük, tekintettel drámaian csökkentett szénlábnyomuk és vízfelhasználásuk, a biológiai sokféleségre gyakorolt minimális hatásuk, valamint az olcsó, egészséges élelmiszerek gyors és nagyarányú szállításának lehetősége.
A pénzügy szerepe ebben az átalakulásban nem kevésbé ellentmondásos.
Van némi érdeme azoknak a panaszoknak, amelyek korlátozott számú magánszereplő jogosulatlan befolyással vannak az egész globális élelmiszerrendszert érintő döntésekre. A pénzügyi helyzet – a kockázattal kiigazított pénzügyi megtérülés maximalizálására irányuló törekvés – növekszik a globális élelmiszerrendszerben, és a piaci koncentráció növekszik. Például mindössze tíz vállalat ellenőrzi a világ vetőmagpiacának felét, és négy agráripari cég adja a globális gabonakereskedelem 90%-át. A mezőgazdasági cégek mindössze 1%-a birtokolja a rendelkezésre álló termőföld 65%-át.
Mivel a globális élelmiszerrendszer alapvetően életképtelen, a változás elkerülhetetlen. A világ népességének tápláló élelmiszert termelő, befogadó, fenntartható ágazat létrehozásához szükséges radikális reformok azonban pusztító rövid távú következményekkel járhatnak. Ha rossz megközelítést alkalmazunk, a tényleges termelési költségek beépítése az élelmiszer-rendszerekbe széles körű csődhöz vezethet, elpusztíthatja a vidéki munkanélküliséget, megemelheti az árakat és növelheti a szegénységet.
Mindazonáltal heves vita tárgyát képezi, hogy miként lehet a legjobban elérni a gyors, tisztességes és biztonságos átmenetet egy fenntartható globális élelmezési rendszerre, amely mindenki számára megfizethető, egészséges élelmiszert tud biztosítani. Ezt tükrözik a heves és nagyrészt eredménytelen megbeszélések az ENSZ Élelmiszerrendszerek Csúcstalálkozója előtt, amelyet ebben a hónapban tartanak az ENSZ Közgyűlésén.
Termelési szempontból a regeneratív gazdálkodás hívei hevesen ellenzik a talaj nélküli élelmiszertermelés új generációját, mint például a laboratóriumban termesztett „alternatív fehérje” és a vertikális gazdálkodást. De nehéz a regeneratív gazdálkodást gyorsan méretezni. A talajmentes rendszereknek a megoldás fő részét kell képezniük, tekintettel drámaian csökkentett szénlábnyomuk és vízfelhasználásuk, a biológiai sokféleségre gyakorolt minimális hatásuk, valamint az olcsó, egészséges élelmiszerek gyors és nagyarányú szállításának lehetősége.
A pénzügy szerepe ebben az átalakulásban nem kevésbé ellentmondásos.
Van némi érdeme azoknak a panaszoknak, amelyek korlátozott számú magánszereplő jogosulatlan befolyással vannak az egész globális élelmiszerrendszert érintő döntésekre. A pénzügyi helyzet – a kockázattal kiigazított pénzügyi megtérülés maximalizálására irányuló törekvés – növekszik a globális élelmiszerrendszerben, és a piaci koncentráció növekszik. Például mindössze tíz vállalat ellenőrzi a világ vetőmagpiacának felét, és négy agráripari cég adja a globális gabonakereskedelem 90%-át. A mezőgazdasági cégek mindössze 1%-a birtokolja a rendelkezésre álló termőföld 65%-át.