A „Plants” tudományos folyóiratban nemrég megjelent cikk az európai génbankok közötti jelenlegi együttműködést elemzi. A dolgozatot a CGN növényi génbank vezetője, az Európai Növénygenetikai Erőforrások Együttműködési Programjának (ECPGR) titkára és a virtuális európai génbank kezdeményezés (AEGIS) korábbi koordinátora közösen írta. Ez az önreflexió egy részletes, világos következtetéseket tartalmazó dokumentumot eredményezett.
Együttműködés Európában
Az Európai Növénygenetikai Erőforrások Együttműködési Programja (ECPGR), az európai országok növényi genetikai erőforrásokkal foglalkozó ernyőszervezete, az elmúlt négy évtizedben számos értékes közös tevékenységet fejlesztett ki az európai génbankok között. Ez azonban nem eredményezett lényegesen megnövekedett együttműködést.
A helyzet javítása érdekében 2004-ben létrehozták az AEGIS-t (röviden: „Európai Génbank Integrált Rendszer”). Az AEGIS egy ECPGR kezdeményezés, amelynek célja, hogy hatékonyan megőrizze és hozzáférést biztosítson Európában egyedülálló csíraplazmához. Ez egy virtuális génbank, amely az „Európai Gyűjteményt” kezeli, amely olyan csatlakozásokból áll, amelyeket az AEGIS tagjai (génbankok) kezelnek, akik megszervezik és fedezik e csatlakozások hosszú távú megőrzését és terjesztését. Az AEGIS-ben található anyagokat az elfogadott minőségi szabványoknak megfelelően kell kezelni, és annak szabadon hozzáférhetőnek kell lennie az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Növénygenetikai Erőforrásokról szóló Nemzetközi Szerződésben meghatározott feltételekkel összhangban.
Az együttműködés elemzése és értékelése érdekében Theo van Hintum, a CGN növényi génbank vezetője, Lorenzo Maggioni, az Európai Növénygenetikai Erőforrások Együttműködési Programjának (ECPGR) titkára és Johannes Engels, az AEGIS korábbi koordinátora írt. a nemrég megjelent cikk „AEGIS, a virtuális európai génbank: miért olyan jó ötlet, miért nem működik, és hogyan lehetne továbbfejleszteni”. A cikk ismerteti a növényi genetikai erőforrások (PGR) megőrzésének történetét Európában, és azt, hogy a génbankok közötti együttműködés miért nem javult jelentősen az ECPGR létrehozása óta. A szerzők megfigyelik, hogy (1) a növényi genetikai erőforrások gyakran megkettőződnek sok gyűjteményben, miközben más fontos anyagok hiányoznak, (2) az anyagokhoz való hozzáférés, ha egyáltalán van hozzáférés, gyakran korlátozódik egy kis csoportra, mint pl. az intézet munkatársai, egy projekt partnerei vagy egy korlátozott hálózat tagjai, és ami a legfontosabb, (3) a konzerválási módszerek és a megőrzött anyag minősége nem egyértelmű, és gyakran nagyon alacsony.
Miért nem működik az AEGIS?
A szerzők megjegyzik, hogy az AEGIS eddig nem volt sikeres. Túl kevés anyag került ebbe a virtuális génbankba: 65,267 3.2 csatlakozás, ami mindössze XNUMX%-a az EURISCO-ban, a génbanki anyagok európai adatbázisában regisztrált anyagoknak. Ennek főként az az oka, hogy nincsenek megfelelő ösztönzők az anyagok AEGIS-be való felvételére, és a génbankok nem szívesen kötelezik el magukat a szükséges minőségi szabványok mellett ilyen ösztönzők nélkül. Ezenkívül a mellékelt anyag minősége és hozzáférése nem biztosított, mivel nincs olyan mechanizmus, amely ellenőrzi a minőségi előírások betartását.
Hogyan lehetne javítani
A génbankok nem számíthatnak és nem is fognak egymásra támaszkodni, ha nem lehetnek biztosak a kollégáik génbankjai által kezelt gyűjtemények minőségében és folytonosságában. Ezért hangsúlyozzák egy olyan minőségügyi rendszer bevezetésének szükségességét, amelyben a génbankok AEGIS-tanúsítványt kaphatnak. Egy ilyen rendszer eredménye az lenne, hogy az AEGIS-tanúsítvánnyal rendelkező génbankok nemzeti és regionális szintű támogatásra jogosultak legyenek, mivel megbízhatóan hozzájárulnak a genetikai erőforrások megőrzéséhez. Azokat az intézményeket, amelyek AEGIS-minősítésű génbankká kívánnak válni, de még nem felelnek meg a követelményeknek, az ECPGR-től és más adományozóktól kell támogatni ezt a célt kapacitásépítéssel, munkatárscserékkel, a szükséges létesítmények kialakításának támogatásával stb.
A gyűjtemények folyamatossága egy „nyílt biztonsági mentési rendszer” létrehozásával valósítható meg. A biztonsági mentés minden jól működő génbank szokásos tevékenysége; anyagukból mintákat küldenek egy kollégájuk génbankjába és a Svalbard Global Seed Vault-ba. Ez azonban jelenleg olyan feketedobozos konstrukciókban történik, amelyekben csak az anyag donora fér hozzá. A szerzők ezen az eljáráson egy kis változtatást javasolnak, azzal, hogy egyetértenek abban, hogy a tartalék génbankban lévő állományok egy másik AEGIS-génbank gyűjteménybe kerüljenek abban az esetben, ha az eredeti állományban lévő génbank már nem tud hozzáférést biztosítani ezekhez a bejegyzésekhez.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az európai génbank közösségben egyértelműen megvan a vágy a professzionalizálódásra és az együttműködésre. A megfelelő ösztönzők megteremtésével és a finanszírozó ügynökségek és a döntéshozók által támogatott megfelelő infrastruktúra kialakításával a szerzők úgy vélik, hogy Európában létre lehet hozni az együttműködő génbankok hatékony rendszerét.
További információért:
Wageningeni Egyetem és kutatás
www.wur.nl